A címben szereplő gép építésére azért került sor, mert
szükségét láttam, hogy legyen egy mobilizálható faesztergám is. A gép alapját
egy gyári öntöttvas ágy képezi. Valójában nagy gépekhez lehet vásárolni,
késtámasz vezetőnek. Olyan gépekhez ajánlott, amelyiknél az orsóház
kifordítható, ezáltal a segéd késtámasz vezető segítségével nagyobb átmérőjű
anyagot is meg lehet munkálni. Ezt az adapter ágyat, késtámasszal egyűt lehet
vásárolni. Ezzel, a precízen megmunkált, és kellően stabil vázzal meg is lett a
mini gép egyik fő eleme.
Korábban „tévedésből” vásároltam egy Einhelt barkács
esztergát, ami rövid használat után fokozatosan tönkre ment. Ezt a gépet
szétbontottam, és a motorját, a két négylépcsős ékszíjtárcsát, valamint a
szegnyergét kölcsönöztem az új géphez. Az ágy két végére lemezből készítettem
egy-egy lábat, így a megemelt gép alá, befért a motor. Már csak a második
legfontosabb elem hiányzott, ez pedig az orsóház. Magát a házat 2mm-es
vaslemezből szabtam ki, és hegesztettem össze. A főorsó csapágyház egy a lomok
között talált csődarab, amelybe két golyóscsapágy lett illesztve. Ezt a
„csapágyházat” ráhegesztettem az orsóházra. De még nem volt tengelyem. Végül
elszántam magam, és egy 20mm-es tengelyből kialakítottam a főorsó tengelyt. Az
egyik végét leszedtem annyira, hogy illeszkedjen az ékszíjtárcsába, a másik végére,
pedig egy M33/3-as menet csonkot hegesztettem. Sajnos a tengely és a csapágyak
nem a legtökéletesebb illeszkedésűek, ezért egy kis kotyogás van benne. Viszont
a menetes csonk tökéletesre sikeredett. Ezzel, elkészült a nyers gép. Az első
teszt elég jól sikerült, ezért az ékszíjtárcsa felőli oldalra, perforált lemez
kialakítottam egy védőburkolatot, amit két M8-as csavarral rögzítettem a
vázhoz. Most már jöhetett a festés. Sajnos csak sötétzöld kalapácslakkot
találtam, de ez legyen a legnagyobb probléma. A száradást követően komoly
terhelésnek tettem ki, főleg anyagok nagyolását végeztem rajta. Majd elkezdtem
egy fedeles dobozka pörgetését. Akik voltak mostanában nálam, azok láthatták a
dobozkát, is meg a gépet is. És elég jól debütált a vértesszőlősi Orbán napi
bemutatón.
Hát így készült a mini gépem. Viszont az orsóház, és a
főorsó csak ideiglenes megoldás, mert szeretnék egy komolyabb kialakítást
csinálni.
Átépítés folytatása. Az orsóház elkészültével, jöhetett a meghajtás kialakítása. Kezembe akadt a régi (SzJ2007) gépem motorja, amely egy háromfázisú aszinkronmotor. Méretben, nem sokban tér el a mostani 1~ motortól, de teljesítményben igen. 550W-os teljesítménye, már elég szimpatikusnak tűnt, viszont a fordulata (2850/s) miatt akadt egy kis gondom. Mindenesetre, a motortartó lemezt lecseréltem, amelyre felfogadtam a motort. Ezután nekiláttam a szíjhajtás megtervezéséhez. Az adott anyagokból kellett kihoznom. Volt egy darab danamit rudam, amelyből megesztergáltam a motor szíjtárcsáját, majd az ékpályát bele martam. A kétlépcsős tárcsa 35 és 62 mm átmérőjűre sikeredett. Ezután nekiláttam az orsótengely tárcsájának. Sajnos a danamit átmérője leesztergálva 88mm-re sikerült, ez lett a nagyobb átmérő, a kisebbik átmérője 55 mm lett. Viszont a magas fordulat miatt, tovább kellett csökkenteni az orsó fordulatát. Találtam a műhelybe egy danamitból kétlépcsős ékszíjtárcsát (ezt is Jenő barátomtól kaptam), amelynek a tengelyfurata túl nagy volt a gépemre. Egyébként is már kész volt a tárcsám, ezért azt találtam ki, hogy a nagy átmérőjű tárcsát rápasszítom a már elkészült tárcsára, és a rátéttárcsát méretezem. Így a rátéttárcsával a méretek 88 és 119 mm átmérőjűek lettek. Az illesztés olyan jól sikerült, hogy csak komoly erőfeszítéssel jönne szét. Most, hogy már a tengelytávolságok és a tárcsa átmérők adottak lettek, megrendelhettem a bordás ékszíjat. Amint megérkezett, tudtam folytatni a gépépítést. Már csak a bordásszíjhoz kellet igazítanom a tárcsa szélességét, és a hajtás el is készült. Az új motorhoz más elektromos bekötést találtam ki (2 ábra). Nem mondom, nem volt egyszerű, de végül is, sikerült összehoznom. Már csak a teszt maradt hátra. Az elektromos bekötésről azért pár sort írnék. A lényege, hogy egy olyan műkapcsolást alakítottam ki, amely alkalmassá teszi a motort akár 1~ vagy 3~ betáplálásról való üzemeltetésre. És mindkét üzemmódban a forgásirányt is lehet változtatni. A beépített 5 pólusú csatlakozó aljzatra rá lehet dugni a 3~ csatlakozást, és egy fordító segítségével az 1~ is. Az egész 3db. Relé, és egy fázisőrből lett kialakítva. Az eredeti ki/be gombot egy kicsit át kellett alakítanom, és az vezérli a fő relét. Ezzel a trükkel, a vészleállító funkció is meg lett oldva. Sajnos van neki egy hátránya, ügyelni kell arra, hogy az 1~ üzemmódnál a csatlakozót polaritás (fázis, nulla) helyesen kell csatlakoztatni a hálózatra a fázisőr miatt. Ez egy kicsit macerás, és idegen helyen, nehéz megoldani, főleg ahol FI relé is van. A teszt során, előjött egy másik probléma forgásirányváltásnál, amikor 1~ üzemmódban van, a segédfázisú kondenzátor akkora ívet húz, hogy a relé érintkezője összeég, és zárlatot okoz. Ez annyira zavart, hogy az egész vezérlést kidobtam, és két mechanikus (görgős) kapcsolóval (VGK 16 három állású), meg egy relével oldottam meg. Az elv maradt, csak sokkal biztonságosabb és egyszerűbb (3 ábra). Végül a szíjhajtás kapott egy új burkolatot. Ezzel a gép hasznáéható állapotra jutott. Még nem mértem meg a súlyát, de arra gondoltam, minek cipeljem, ha két keréken húzhatom is, így tényleg mobil. Üdv. János
Nem is kellett sokat várni. A szerencse mellém állt, és Jenő barátomtól kaptam egy tengelyt amely nagyon jónak látszott. Egy kicsit rövidnek találtam a tengelyt, viszont benne van az MK3.as kúp. Igaz menet nincs rajta, de ez csak idő kérdése.
Rögtön neki is láttam, és megrajzoltam a tengelyt, de már a menetet is ráterveztem. Kedvenc telekszomszédom közbejárásával, nemcsak rajzon hanem a valóságban is rákerült a M33/3,5 menet. Ezzel, gyakorlatilag a lényeg meg is lenne. Viszont, rögtön felmerült egy probléma, hogy veszem ki az MK szerszámot, ha elkészül a csapágyház? A legkézenfekvőbb megoldásnak látszott, hogy a tengelyt meg kell fúrni, hogy legyen benne egy átmenő fúrat. Sokat nem gondolkodtam, hiszen még korábban kaptam egyik tagtársamtól (apa) spéci fúrót. Mindjárt elő is vettem, és befogtam az állványos fúrógépbe. Elmondhatom, nem véletlen hívják csoda fúrónak, mint a vajban úgy ment az edzett acélba. Csak hát elég rövid a fúró, alig ment be vagy 2cm. Még szerencse, hogy a tengely nem anyagában, hanem felületében volt edzve, így normál fúróval sikerült végig fúrnom a tengelyt. Most már jöhetett a csapágyház. Gondoltam, itt az ideje, és magam próbálom megesztergálni a csapágyházat. Elővettem a kis fémesztergagépemet, és egy 90mm külső átmérőjű, 59mm belső átmérőjű hidralika munkahenger darabját befogtam a gépbe. Befogtam egy üregelőkést, és nekiláttam szép komótosan az 59mm-t felbővíteni 72mm-re. Nagyon apró fogásokkal de két nap alatt el is készültem vele.
Vettem két kúpgörgős (30306-s) csapágyat, és beillesztettem a házba. Még hátra volt egy távtartó gyűrű a két csapágy közé, de ezt a szomszédom megoldotta. Most, hogy elkészült a cs.ház, még egy csapágy leszorítót is megcsináltam. Négy csavarnak menetet fúrtam a házba, és el is készült.
Összeraktam, és ideiglenesen össze is húzattam a csapágyakat.
Jöhetett a magasítás, az orsóház oldalai 3mm-s vaslemezből készült, 10mm-s lapos anyagra hegesztve. A 10-s lapos anyagba két M8-as fúrat jött, ami az ágyhoz rögzítést segíti elő. Magasság ellenőrzés és jöhet a festés.
