Sokat nézegettem az Internetet, és ráakadtam a LIGNO 250L gép műszaki paraméterei. Nagyon megtetszett, és elhatároztam, ha gépet építek, ez lesz a minta. Sokat nem is kellet várnom, mert egyik fórumtársamnak megmutatva, neki is megtetszett, mint mondta, már ő is szemezett vele. Máris készített egy skiccet, amit részletesen megvitattunk. Amikor kezdett körvonalazódni a gép felépítése, elkészítettem az anyagszükségletét.
Nem gondoltam volna, hogy az anyagbeszerzés ilyen macerával jár. Szembesülnöm kellett azzal, hogy a vastelepeken, nem szeretik a rövid darabokat, csak szálanyagot forgalmaznak. Hosszas keresgélés után, és az ismeretségeimet igénybe véve, a fő anyagmennyiséget beszereztem.
Ezzel kezdetét vette egy újabb tortúra, nevezetesen a vasanyagok megmunkálása. A fórumtársam nyugdíjas lévén, és a vasas szakmában jártas, néhány géppel is rendelkezett, így elvállalta a felületmarást, és nagy méretű furatok kifúrását.
Amikor a láb és az ágy előkészületei odáig jutottak, hogy csak az összeillesztés volt hátra, néhány módosítást hajtottunk végre a terveken. Valójában csak annyi változás történt, hogy bontható kialakításúra terveztük át. Ez főleg a várható összsúlya, és a szállíthatósága miatt történt.
Igaz, ezzel bonthatóvá vált, de plusz furatokat kellet kialakítani. Amikor ezzel is elkészültünk, jöhetett a hegesztés. Sajnos, Miklós egyéb elfoglaltsága miatt, már nem tudta folytatni a gépem építését, ezért minden anyagot elhoztam tőle, és leszállítottam a műhelyembe. Még szerencse, hogy az ágy vázszerkezetét összehegesztettük, és a húzott laposvasat is kifurkáltuk, bemeneteltük.
Amikor elkezdtem építeni a gépem, 2008-t írtunk, ezért is ez lett a neve. Sajnos, egyéb körülmények miatt, le kellett állnom a gépépítéssel, de a tervezgetéssel nem. Nagyon sok rajzott készítettem, főleg a főorsó, és szegnyereg kialakítása foglalkoztatott. Amikor, láttam hogy a főorsóház már kiforrta magát, nekiláttam fémesztergályost keresni.
Ekkor már 2009-t írtunk, és sehogy sem akart összejönni. Végül, találtam egy fémesztergályost, aki rajzaim alapján, megesztergálta a főorsót, és a csapágyházat. Sajnos a tél beálltával, megint csak "szobafogságra" voltam ítélve. Megint csak a tervezgetés, és rajzolgatás maradt.
Úgy határoztam, hogy a 2010 lesz a befejező év, muszáj összeraknom a gépem. Már kora tavasszal, amint az időm és az időjárás engedte, na meg a kerti munka, amit szintén nem lehetett hanyagolni, a műhely felé vettem az irányt. Sajnos, akkor még nem volt sok szabadidőm, mert aktívan dolgoztam, de a hosszú hétvégeken, maradt annyi időm, hogy a gépemmel foglalkozhassak.
Elsőnek a lábakat hegesztettem össze, majd festés után, összeszereltem, és kezdtem az ágy felrögzítését. Még szerencse, hogy csavaros rögzítés mellett maradtam, így a kissé elvetemedett vázszerkezetre, könnyebb volt felfogatni, és beállítani a síkot.
A következő munka az orsóház összeállítása, és meghegesztése volt. Ezzel nagyon sokat várattam, mert féltem, hogy az én hegesztőtudásommal csak nagyobb kárt csinálok. Végül, rászántam magam, és nekifogtam. Most már bánom, hogy ennyit vártam vele, mert sokkal jobban sikerült, mint gondoltam.
Még, magam is meglepődtem, hogy ilyen jól sikerült. Ezzel,
az egyik gond letudva, jöhetett a szegnyereg.Ezzel szerencsém volt, mert a szomszédom hozott egy félkész
szegnyerget, amit nagy örömmel vettem át.Gyorsan méretezés, és tervezgetés, majd némi átalakítással,
az is elkészült. Annyira jól sikerült, hogy az orsócsúcs, és a szegnyereg csúcs
tökéletesen találkozik.
Azonnal elvégeztem a tesztesztergálást, ami kitűnően
sikerült. Mind az orsó, mind a szegnyereg tökéletesen viselkedett. Az
ideiglenes késtartómat vettem kézbe, és arra az elhatározásra jutottam, hogy
nekem is az excenteres leszorítós megoldás kell. Abban is a szomszédom
segített, amint meghozta az anyagot, már „rutinosan” nekiláttam a fúrásnak
faragásnak, hegesztésnek, és a késtartó is hamarosan elkészült. Most már csak a
festés maradt hátra. Hittem én, de a motorfeszítés még nincs megoldva.
Gondoltam, attól még lehet festeni, hiszen ott nem kell hegeszteni, csak fúrni.
Neki is láttam a glettelésnek, sajnos a külső hőmérséklet miatt, elég lassan
száradt a glett, ezért nekiláttam a motorfeszítő megtervezéséhez, majd meg is
csináltam. Mire megkötött a glett, addigra a motorfeszítő is elkészült.
A mai napon, végre lefesthettem a gépem, főorsó házát, és a
szegnyergét.
Ezzel, elmondhatom azt, hogy elkészült a gépem! Valójában,
még a késtartó festése hátra van, de azon még van némi átalakítás. Viszont már
lehet rajta esztergálni. Talán, JANIKA, vagy Tokesz, találóan „Nagy lábnak”
(Bigfoot) nevezte el a gépemet. Nem és értem, miért?
Pár fontos adat a gépemről.
Két csúcs közti távolság: 800 mm
Csúcsmagasság: 251 mm
Motor: 3~ 400 V, 1,1 KW, 1450-es fordulatú
Kétlépcsős hosszbordás ékszíj tárcsa:
Elérhető fordulatok: Frekvencia váltó segítségével, I.
0-1150 II. 0-2690 fordulat
